Nem is vagyok igazi baloldali...

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Hehe. Ha a sok mocskolódó tudná, hogy nem vagyok “igazi baloldali”… Például bár nem látom a határok értelmét és marhaságnak tartom az emberek származás-alapú megkülönböztetését, mégis hiszek a nemzet fontosságában. Na, nem úgy mint Szálasi, hanem mint Bartók, aki a gyökereinket térképezte fel a zenében és csak ámult tőle a világ…

Nem hiszek abban, hogy minden bevándorlót be kell fogadni, sőt, a kerítést is (bár voltam annó az ellene tartott tüntetésen) támogatom már. De követelem, hogy vallás vagy származás alapján ne tegyünk különbséget ember és ember között, járjon mindenkinek a tisztességes bánásmód és pláne ne uszítson senki felebarátaink ellen (ha már keresztények vagyunk) és egy humanitárius katasztrófa megoldásában vegyük ki a részünket (ha már keresztények vagyunk), mert ahogy mi bánunk másokkal, úgy bánnak majd velünk. Ha már keresztény…

Nem vagyok “igazi baloldali”, amikor támogatom azt, hogy aki erősebb, tehetségesebb, jobb üzletember, messzebb juthasson és kerülhessen az átlag fölé. Gazdagnak lenni nem bűn. Főleg, hogy te is az vagy. Nézz végig Kínán, Indián, Afrikán, Dél-Amerikán…

Mélyen hiszek a szabad kereskedelemben és a laissez-faire elvében. Az ellen viszont kifejezetten tiltakozom, hogy óriás vállalatok trösztként vagy csak egyszerűen az erejükből adódóan eltapossanak többre méltó helyi cégeket. Vagy oligarchák. A nemzeti kiskirályok ellen talán még ennél is jobban tiltakozom.

Nem vagyok “igazi baloldali”, mert gyűlölöm a segélyezést. Sokkal szigorúbb lennék ezügyben, hogy a segély mankó legyen, nem pedig a cél, hogy még a lábam is eltörjem érte. De ha valakinek szüksége van rá, akkor viszont annyit adjunk, amennyivel talpra tud aztán állni.

Hiszek a családban. Az otthon szentségében. Abban, hogy támogatásra szorul mindenki, aki egyedül neveli a gyerekét, de a legjobb lenne elérni, hogy a nők is tudjanak mondjuk több félállást vagy otthonról végezhető munkát találni. Persze csak ha akarnak.

Hiszek abban, hogy a családot bárki alkothatja. Két férfi vagy két nő is, mert a család alapja nem a szex, hanem a szeretet.

Hiszek az egyházak fontosságában. Csak én a muszlim egyházéban is. Mindenkiében (közte a civil szervezetekkel), akik mások életét akarják jobbá tenni. És hiszek abban is, hogy kell vallást tanítani az iskolákban. Csak több félét mindenkinek, hogy felnőve nagyszerű, a kultúrákat ismerő, tisztességes, egymást tisztelő emberek váljanak majd gyermekeinkből.

Nem vagyok “igazi baloldali”, mert hiszek a foci és a sportok erejében. Hiszek abban, hogy kell Magyarországra pár nemzetközi minőségű szép stadion. Úgy három. Maximum. De igazán a tömegsportok támogatásában hiszek, amitől az emberek egészségesebbek lesznek és kevesebbet kell költenünk a gyógykezelésükre. A pszichiátriaira is.

Hiszek abban, hogy Soros György ne szóljon bele az életünkbe. De köszönjük meg neki, amit eddig is adott (például a fél mai magyar kormánynak is) és ne csináljunk belőle démont. Ha van vele baj, oldják meg diplomáciai úton. Ha meg nincs, engedjük, hogy olyan kiváló projekteket támogasson, mint mondjuk a CEU.

Hiszek abban, hogy Putyin se szóljon bele az életünkbe. Ne adósítsuk el Paks2-vel az unokáinkat is egy olyan embernek, aki lelöveti az ellenzékét és vízbe fojtatja az újságírókat.

Hiszek abban, hogy az állam se szóljon bele az életünkbe. Ne szóljon bele, hogy ki-ki miben hisz, milyen elveket vall (amíg az nem közösségellenes) és kivel szexel - foglalkozzon viszont a nőügyekkel és könyörgöm… kérve kérem… ne uszítson a polgártársaim ellen.

Mindig valami ellen kell definiálnunk magunkat?

Nem vagyok “igazi baloldali” és a legkevésbé sem gondolom, hogy az én hozzáállásom a világhoz az egyedül üdvözítő. Ember vagyok, sokszor még tévedek is, ezt nem esik nehezemre beismerni. De tudod mit? Annyira elengedném már végre ezt az “igazi baloldali” meg “igazi magyar”-felosztást.

Itt mindenki azt hiszi, hogy focimeccsen van: két csapat játszik egymás ellen, az egyiknek nyernie, a másiknak veszítenie kell és a nézők közben válogatott ocsmányságokat üvöltenek egymásra a lelátón. Pedig igazából egy szekeret tolunk. Tolnánk, de az egyik erre húzza, a másik meg arra és a nézők csak kiabálnak a párbeszéd helyett.

Sajnálom, ha nem találod itthon a helyed. Mert te sem úgy vagy jobb vagy baloldali, ahogy itthon azt mások hirdetik /akarják/mondják rólad. Mert hittél egy emberben vagy pártban és rá kellett jönnöd, hogy méltatlanná vált, méltatlanná váltak a bizalmadra. Nagy csalódás és nagyon nehéz beismerni, feledni az elmúlt éveket és akár szembe is fordulni azzal, ami már nem te vagy. Ami már nem téged szolgál.

Sajnálom, és tisztellek, ha képes vagy megtenni. Akármelyik is volt az az ember, párt vagy akár pár egy házasságban. Néha elromlanak a dolgok. Olyankor tovább kell lépni és nem ragaszkodni az abuzív, kihasználó volt szerelemhez.

Támogatom, hogy meg tudd tenni. Sokan vagyunk veled.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!