A jövőnk kőművesei: a tanárok

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Tiszteletem minden tanárnak, aki méltón és felelősséggel, Magyarországon sokszor erején felül űzi a hivatását: hogy jövőt építsen nekem, neked, a gyerekeinknek, az egész társadalomnak. Az általános- és középiskolákban dől el, hogy milyen lesz ebben az országban élni húsz év múlva: kiművelt, gondolkodásra és kritikára képes emberfők között vagy idióta szavazó- és vásárlódroidok tengerében.

Van egy ismerősöm. Egy kis faluban tanító, egy igazán kicsi és hátrányos helyzetű iskolában. Őt ez különösebben nem fogja vissza: a tanítványai országos versenyekre jutnak ki, sőt, eredményeket is hoznak rendszeresen. Túlórázik, pluszmunkát végez, amit vagy nem fizetnek meg vagy még alá is vágnak a többiek, hogy ne húzzon már annyira… Ha ő eredményeket ér el, még a végén valaki megkérdezi, a többi miért van lemaradva… Őt is fenyegetik feldühödt másfél mázsás szülők, ő is nevetséges, megalázó fizetést kap. Néha, amikor nem látják, ő is sír és átkozza a pillanatot, amikor ezt a szakmát választotta. Aztán leül és összeállít még egy játékot a “gyerekeinek”. Mert van hivatás, amit nem az ember választ, hanem ami az embert választja.

Tisztelet ezeknek az embereknek! Sokan vannak, a kis falvaktól a Fazekas Gimnáziumig, húsz évestől hetven évesig, akikben csillog az adni akarás. Akit gúzsba köt és kerékbe tör a magyar oktatási rendszer, de akik addig mennek, soha fel nem adják, fel nem teszik a kezüket, amíg feltett kezeket látnak a tantermekben.

Szerencsés vagyok. Sok nagyszerű tanárom volt. Néhányan még az oldalamra is szoktak kommentelni. Néha büszkék rám. Olyankor büszke vagyok rájuk, mert én csak egy kupac tégla voltam, amikor találkoztunk, ők építették belőlem azt, ami ma vagyok.

Tisztelet érte! És köszönöm.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!